Íngyulladás fajtái, kialakulása, tünetei, kezelése, megelőzése

Az íngyulladás az izmot a csonthoz rögzítő, erős, rostos szövetnek kisebb mértékű betegsége, mely rendszerint egy-két hét alatt elmúlik, és csak ritkán húzódik hat hétnél tovább. Gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik, mert a test összes szövetéhez hasonlóan az inak is veszítenek rugalmasságukból és regenerálódási képességükből.

Az íngyulladás fajtái

Az íngyulladásokat időtartamuk és lefolyásuk szerint két nagy csoportba oszthatjuk:

  1. Heveny íngyulladás. Rövid ideig, legfeljebb egy-két hétig tart a gyulladás, egy konkrét sérüléshez, megerőltetéshez köthető.
  2. Idült íngyulladás. Akár hónapokig is eltarthat hullámzó intenzitással. Egy korábbi sérülés nyomán is kialakulhat, vagy a korábbi gyulladás lángol fel ismét már kisebb igénybevétel hatására is. Ha kis pihenő után továbbra is ugyanazt a tevékenységet folytatjuk, ami az íngyulladás kialakulásához vezetett, újra kialakul, idővel krónikussá válik az adott ín gyulladása.

Mitől alakul ki az íngyulladás?

Az íngyulladás hátterében több tényező is állhat. Rendszerint egyoldalú megerőltetés, monoton használat vagy egyszeri, túlzott igénybevétel után alakul ki azokon a testrészeken, amelyeket erőteljesebben terhelünk a mozgás során. Ilyenek a csukló, váll, könyök, kéz, bicepsz, láb hajlító és feszítő izmainak inai, valamint az Achilles-ín. 

  1. Foglalkozási tevékenység (billentyűzet-használat, kertészkedés, festő-mázoló munka) közben egyetlen izmot és a hozzá tartozó inat tartósan használjuk, ez a terület túlfárad. 
  2. Sporttevékenység közben egy izomra és a hozzátartozó ínra nagyobb megterhelés jut, pl. váll, lábszár. Ilyen betegség a teniszkönyök, golfkönyök, Achilles-ín gyulladás.
  3. Edzetlen izmok mellett egyetlen alkalommal is kerülhet az ínra akkora megterhelés, hogy az nemcsak izomlázhoz, hanem íngyulladáshoz vezethet.
  4. Középkorúaknál és idősebb korban a szövetek veszítenek kollagéntartalmukból,  és a kevesebb folyadékbevitel is kedvez a rugalmatlanság fokozódásának. A rugalmatlan szövetek hamarabb sérülnek, kevésbé bírják a megterhelést.
  5. Egyes anyagcsere-betegségek (cukorbetegség, köszvény) és a dohányzás fokozza a szövetek sérülékenységét.
íngyulladás kialakulása

Milyen tünetekkel jár az íngyulladás?

Az íngyulladás legjellegzetesebb tünete a fájdalom, ami mozgatásra, az ín megfeszülésekor fokozódik. Emiatt mozgáskorlátozottság alakul ki. A fájdalmas területen jelentkezhet melegség, bőrpír, duzzanat.

Hogyan diagnosztizálják az íngyulladást?

Fizikális vizsgálat során az orvos ellenőrzi a gyulladásos tüneteket, mozgáskorlátozottságot. Ultrahangos vizsgálatnál látható az ín kiszélesedése, megvastagodása. Röntgen felvételen idült gyulladás esetében látható az ín elmeszesedése.

Hogyan kezelhető az íngyulladás?

A heveny és idült gyulladás esetében egyaránt elsődleges feladat, hogy a kiváltó terhelést megszüntessük. A gyulladás házilag is csillapítható, de forduljunk orvoshoz, ha ezek a módszerek nem csökkentik a tüneteket.

Házi gyógymódok:

  • a gyulladt ínt pihentessük, ne mozgassuk az ínnal kapcsolatban álló izmot. 
  • jegeléssel, borogatással, a terület hűtésével csökkentsük a duzzanatot, melegséget
  • fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, hűsítő krémmel kenjük be
  • ízületrögzítővel, fáslizással biztosítsuk a tehermentesítést

Egészségügyi ellátás keretében:

  • fájdalomcsillapító (szükség esetén szteroidos) injekció gyors és lokálisan ható enyhülést ad
  • hialuronsavas injekció,
  • fizikoterápiás kezelések (ultrahangos, lökéshullám-terápia),
  • kineziotape felhelyezése gyorsítja a regenerálódást
  • gyógytornával történő bemelegítés után nyújtással serkenthetjük a vérkeringést, és ezzel a salakanyagok ürülését,
  • műtétre is sor kerülhet, ha a konzervatív gyógymódok nem érik el a szükséges eredményt

Hogyan előzhető meg az íngyulladás? 

Az íngyulladás megelőzésére az izmok és inak edzettsége, rugalmassága biztosítja a legjobb feltételeket. Ennek érdekében

  • rendszeresen, egyenletes terheléssel tartsuk fitten magunkat
  • melegítsünk be edzés előtt
  • ne emeljük hirtelen a terhelést
  • monoton, egyoldalú mozgás esetében különösen fektessünk nagy hangsúlyt a levezető nyújtásra, pihentetésre
  • fordítsunk figyelmet az egyenletes, bőséges folyadékfogyasztásra